2013. május 9-július 7-ig látható a Körmendi-Csák Fotográfiai Gyűjtemény válogatása a Kogart Házban, az Andrássy úton.
Érdemes ellátogatni a Hősök terétől nem messze álló Kogart Ház aktuális kiállítására, melyen elképesztő fotográfiákat láthatunk. A tárlat célja, hogy a hétköznapi ember betekintést nyerjen a 20. század hangulatába, eseményeibe. Témája ezen belül bármi lehetett, portré, csendélet, háborús aktus vagy akár egy nap történései, egymás mellé helyezve. A kiállítás érdekessége, hogy az összes képet analóg géppel készítették, sokukat még az 1950-es években, mikor a technika közel sem állt ilyen magas szinten, mégis hihetetlen alkotások születtek. Másik jellemző, hogy a művek mind (egy-két kivételtől eltekintve) fekete-fehérek, ami talán nem meglepő, tekintve, hogy többségük a 20. század elején, közepén készült. A kiállítás az épület első szintjén kezdődik, majd a másodikon folytatódik, közel 160 képet foglalva magába. Amit egyedüli negatívumként meg lehet említeni, az a tükröződés, mely sok kiállításon problémát okoz. Szerencsére azonban itt nem számottevő azoknak a műveknek a száma melyek élvezhetetlenek emiatt. A jegyek ára sem tarthatja vissza a látogatókat, ugyanis a legdrágább belépő (felnőtt) is csak 1500 Forint, valamint különböző kedvezményeket is igénybe vehetünk (pl.: családi jegy).
Szilágyi Lenke: Budapest-Székesfehérvár 1986
A 21
A kiállító fotográfusok név szerint Balla Demeter, Bánkuti András, Benkő Imre, Féner Tamás, Friedmann Endre, Gulyás Miklós, Hajdú József, Haris László, Hemző Károly, Horváth M. Judit, Horváth Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Korniss Péter, Stalter György, Szebeni András, Szilágyi Lenke, Tímár Péter, Török László, Urbán Tamás és Vékás Magdolna. A fotóművészetben jártasak már sokat hallhattak róluk. Benkő Imre például 2000-ig az Iparművészeti Egyetem tanára volt, korábban pedig a Képes 7 és az Európa magazin fotóriportere. Féner Tamás az 1956-os forradalom alatt egy barátjával járta az utcákat, fényképeket készített, melyeket saját maga hívott elő, ezekből néhány a mai napig fenn maradt. Friedmann Endre 1973-ban több hónapig a háborús Vietnámban fotografált, az itt elkészített egyik riportjáért nyerte el 1974-ben a World Press Photo nagydíját. Gulyás Miklós 2006 óta a MOME egyik tanszékének egyetemi docense. Stalter György 1990-ig a Képes 7 című hetilap munkatársa volt, majd szabadúszó fotográfus lett. 1992-től a Volt magazin képszerkesztője, valamint a mai napig oktató, tanfolyamait Budapesten tartja, melyeken a diákok a labormunkálatokat is elsajátíthatják. Felesége, Horváth M. Judit tőle tanulta meg a fényképezés fortélyait. Török László az MTI munkatársa volt, majd 1972-ben Család című képével elnyerte a World Press Photo Aranyszem díját.
Stalter György: Más világ, Tólápa I., 1982
A múlt századi analóg
Az analóg fényképezés végigkísérte a 20. századot, egészen addig, amíg meg nem jelentek a digitális gépek. Hogyan működtek? A legfontosabb tudnivaló róluk, hogy a képek egy filmtekercs segítségével készültek, ezen jelentek meg, amiket a kattintás után már sem visszanézni, sem törölni nem lehetett. Mikor a film betelt, a fényképeket elő kellett hívatni. Ezt a munkálatot sokan (főleg a fotográfusok) saját laborjukban, sötétben, pirosas fény mellett, különböző kémiai anyagok segítségével végezték, és végzik még ma is. Ugyanis az analóg módszer nem tűnt el teljesen, sőt kezd visszatérni, első sorban a fiatalok körében. Ezeknek a képeknek ugyanis van egy bizonyos nosztalgikus hangulatuk. Ahogy sokan az antik bútorokért rajonganak, addig mások az antik fényképezőgépekért, talán azért is mert történetük van, esetleg családon belül öröklődnek, értéket képviselnek. Számos üzletben lehet különböző filmeket vásárolni hozzájuk, így beszerzésük nem jelent problémát, sőt ugyanezen üzletekben elő is hívathatjuk képeinket, amiket ma már akár CD-n is kérhetünk. Ezen felül az analóg gépeknek is jelentek meg új verziói, melyek leghíresebbjei a Lomography Diana gépei, amiknek külseje a mai fiatalok igényeit elégítik ki, „tudásuk” pedig egyedi, különböző. Rengeteg tehát a lehetőség, ha valakit érdekel ez a módszer.
Ma már egyértelmű, hogy az analóg fényképezés olyan, mint a könyv. Bárhogyan próbálják modernizálni, elektronikussá tenni, sosem fog eltűnni.
Tajnay Dorottya
